Mayerok, Horovitzok és az új generáció

Miután Kőbányai János elhagyta a közösséget, hogy Izraelbe menjen, családi kapcsolatok révén az idősebb Mayer, András kezdett a közösségbe járni, hogy kilegyen a minye, azaz, hogy az öregurak tudjanak imádkozni Sábeszkor. Lenyűgözte őt az öreg Gláser, a fura dolgaival és nemsokára magávalhozta öccsét, Gábort is.

Horovitz László az egyike a Hurwitoknak. Ő körülbelül 50 éves most. Laci a téren nőtt fel, itt volt a bar micvója és ma is ide jár. Mikor elvégezte a rabbiképzőt, mint Chaza, ő lett itt az előimádkozó a ’80-as évek elején. Horovic Laci vezeti a Nagy Ünnepekkor az imádkozásokat az 1990-es évek elején megújult Nagykőrösi hitközségben. Az ottani elnök, Feldámjer Sándor régi tagja és támogatója a Teleki téri közösségnek.

Hogy a Teleki se maradjon chazan nélkül a Fő Ünnepekre, Gláser Jakab felkérte a Fried urat, hogy Horovitz Laci távollétében vezesse az imát. Fried úr egy hasszid munkácsi közösségbe született, az összes régi dallamot ismerte. Örge barátunk, Fried bácsi, még 80 éves korában is böjttel imádkozta végig a Jom Kippurt. Megtörhetetlennek tűnt az öregúr. 84 évesen mégis elment.

Így 1999-ben, mikor jött az ünnep és nem volt ki a közösséget az imában vezesse, mivel Lacinak már el volt kötelezve, hogy Nagykőrösi közösségben jelen legyen. A Teleki téri imaház ott állt megfürödve. Ki lesz az előimádkozónk? Lesz elég ember az Ünnep alatt?

Mayerek lassan, barátaikkal töltötték fel a megüresedett helyeket. De ez még messze nem volt elég. A szükség szűkséggé alakult, a Mayerek mindenkit felhívtak, a barátokat, a barátok barátait, hogy jöjjenek, segítsék ki a kis közösségüket. Senki nem tűnt úgy, hogy segíteni tudna. Mintha minden közösség ugyanebben a cipőben járna.

Végül András felhívta Oberlander Baruch rabbit, aki segített. Ez után az év után két évig minden szombaton két bóher, rabbinikus diák, segítette a Teleki téri minyét. A bóherek nagyon segítőkészek voltak. Elfogadták ennek a közösségnek a szokásait, felvették azokat és nem próbálták megváltoztatni. Így aztán a Teleki súl nem lett Lubavicsi zsinagóga.

Később kiderült, hogy a Chabad minden évben, a Fő Ünnepekre kiküldi bóhereit a vidéki vagy a régió béli kis közösségekbe, hogy segítsék az ünnepi minyét. 2005 egyik napján egy új „bóher” jött, aki nagyon viccesen beszélt magyarul. Az összes általa ismert nyelvből keverte ki a nyelvet. A közösség hamar a szívébe zárta. Ő Shalom Hurwitz rabbi, a Chabad által üzemeltetett Pesti Jesiva igazgatója. Hurwtz rabbi azonnal beleszeretett a stiebel hangulatába és rendszeres vendég, majd idővel ő lett a hely rabbija. Ő a folyamatosan növekvő közösség lelki vezetője és rabbija.

Hószed rabbink, aki 6 gyermek boldog édesapja, egy vallási iskola vezetője, a Johannesburgból való Hurwitz rabbi, egy meglepően nyílt gondolkozású, jó szívű, nagy tudású ember.

A rebecen, Dvora Leah egyszer csak elkezdett sóletet főzni a Szombat reggeli ima utáni kiddusra. Saját készítésű sütikkel, brownie-kal és további finomságokkal lát el minket, de nem csak Sábeszra, hanem minden Ünnepre (Hanuka, Purim, Pesszah, Sávuot, Új Év, stb.)

Mióta Juci bácsi (Gláser Jakab) eltávozott közölünk, a közösség új reneszánszát éli. A szokásos keménymagon túl egyre többen találják meg itt, ebben a közösségben a helyüket. Napjainkban szabadon ötvöződik a régi és az új, a közösség falai között. Különböző tudású, kultúrájú és lakhelyű emberek járnak a Teleki téri imaházba meglelni, megélni zsidóságukat.